Már korábban utaltam arra, hogy a Független Kisgazdapárt volt az egyetlen, amelynek az 1990 évi rendszerváltoztató programjának egy tekintélyes részét, ha nem is az eredeti formájában (’47. december. 31.-i tulajdoni állapotoknak megfelelő reprivatizációval), de mégis teljesíteni tudta és így kiharcolta, hogy a magyar gazdatársadalom legalább a földjeit visszakaphassa. Senki se feledkezzék meg arról, hogy az 1990. május 2.-án megalakult első szabadon választott Országgyűlés pártjai közül kizárólag mi álltunk ki a magyar parasztok sérelmeinek orvoslásáért.
Az MSZP és az akkor még baloldali-liberális Fidesz ezt a törekvésünket körömszakadtáig ellenezte, az SZDSZ pedig azzal a megdöbbentő javaslattal állt elő, hogy a földjeiktől megfosztott parasztok és azt a tőlük erőszakkal elvevők egyaránt 10.000, Ft. kárpótlásban részesüljenek.
Ma már jól látható, ha a mi törekvéseinket a baloldali liberális blokk és a kétszínű politikát folytató MDF nem tudják megtorpedózni, akkor nem lehetett volna a magyar nemzeti vagyon szétlopni.
Ugyanis a ’47. XII. 31.-i tulajdoni állapotok szerint egy személy tulajdonában legfeljebb 200 hold - tehát kb. 116 ha.- termőföld lehetett, a bankok és gyárak pedig állami tulajdonban voltak. Ezért újabb gyárak és bankok csak önerőből jöhettek volna létre, míg a rendszerváltáskori bankok és gyárak közös tulajdonban maradtak volna annak érdekében, hogy a magyar állam megfelelő bevételekkel rendelkezzék ahhoz, hogy a feladatait elláthassa.
Ami pedig hazánk gazdasági felemelkedésének programját illeti, mint ennek az időszaknak a történelmi tanúja és részbeni formálója a felelősségem tudatában ki merem jelenteni, hogy egyedül nekünk volt nemzetmentő programunk, amely valóban jóléti jogállammá tehette volna a ma már ezer sebből vérző hazánkat. Ennek kiemelkedő része volt az agrár-és vidékfejlesztési stratégia, amelynek a valóságos megalkotója a Független Kisgazdapárt óriási agrár-szellemi bázisa volt. A sors kegye által az én osztályrészemmé vált az, hogy névadója és magvalósítani igyekvő élharcosa legyek annak. Ugyanakkor a sors fintorának tudható be az, hogy első Orbán-kormány létrejöttekor, első ténykedésemként nem mehettem be az EU-t is évekkel megelőzően felállított Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba, mert Battonyán akcióba lépett az MSZP-s búzaégető Karsai. Ezért nekem oda kellett utaznom, hogy az eredménytelen búzaégetési kísérlet (a nyers búza nem ég el) okairól tájékozódjam, hogy hatástalaníthassam a baloldali liberális blokk által a miniszterségemet megelőzően világgá röppentett fenyegetését: a „búzabombát”.
Ennek érdekében számos intézkedést hoztam. Így elrendeltem a pénzügyi fedezet biztosításával, hogy a malmok a teljes raktárkészletük erejéig „spájzoljanak” be az új búzából. Jelentős anyagi támogatást nyújtottunk ahhoz, hogy a termés minőségében gyengébb részét az állattartók vásárolhassák fel. A még ezután is fennmaradó hatalmas mennyiségű búza tárolására nem csak a szükségtározókat jelöltem ki, hanem annak jogi és pénzügyi konstrukcióját is biztosítottam. Miután az állami tartalékgazdálkodás is a hatáskörömbe tartozott, a maximális lehetőséget használtuk ki az állami tartalékok megteremtésére. Az ezután is elhelyezendő mennyiséget illetően elrendeltem, hogy a honvédség is bocsássa rendelkezésünkre a tároló kapacitását, és teremtse meg a búza biztonságos őrzésének a feltételeit is. Természetesen a pékek számára is megteremtettem a lehetőségét annak, hogy minél nagyobb mennyiséget szerezhessenek be az elfekvő lisztkészletből, hogy az újnak helyet teremtsünk. Miután a búzakereskedés legnagyobb volumenű vállalata a Concordia volt, természetesen őket is bevontam a kérdés megoldásába, és kezdeményeztem, hogy az óriási felesleg csökkentésére a hagyományos piacokon túlmenően más térségekre (az EU-s kvótába nem számító tengeren túlra) is szállítsunk. Számos más intézkedést is hoztam, melynek eredményként sikerült hatástalanítani a „búzabombát”, melyet még egy velünk ellenséges szomszéd kormány is fel akart használni az első Orbán-kormány megbuktatására. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy e csodával határos eredmény (tehát a „búzabomba” hatástalanítása) személy szerint nem az én miniszteri felismerésem, hanem a szakapparátus, valamint a teljes magyar agrár-szellemi elit és kiemelkedően a kisgazda szellemiség felülkerekedésének volt köszönhető. Az én szerepem mindössze az volt, hogy felismertem, hogy egyrészt a bibliai tanulságból kiindulva, a hét bő esztendőben kell gondoskodnunk a hét szűk esztendőről, másrészt pedig sikerült a különböző szakértői csoportok elgondolásait a lehető legjobban ötvözni és hasznosítani. Az már csak hab a tortán, hogy a média igyekezett ezeket az eredményeket elhallgatni, vagy eltorzítani, netán az olyan „búzabomba” hatástalanítókat, mint a Concordia vállalatot a cselekvésében megbénítani, gyanúba keverni. 
A nevemmel fémjelzett agrár- és vidékfejlesztési stratégiában meghatároztuk azt, hogy a magyar termőföld területéből hozzávetőlegesen 1. millió kettőszázezer hektáron búzát, és ugyanennyin kukoricát érdemes termelni, ha azt szinkronba hozzuk az állattenyésztéssel is.
Miután a bőséges terméseket az ínségesek szokták követni, ezért különböző kedvcsináló pénzügyi konstrukciókkal igyekezetem elérni, hogy a búzatermelés a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő
Martonvásári Kísérleti Gazdaság kutatási eredményeinek felhasználásával történjék. Ennek lényege az, hogy a legjobb eredményt biztosító technológiát és fémzárolt vető magvakat kell használni, hogy kiváló terméseredményeket lehessen elérni. Jómagam meggyőződtem arról, hogy az aszályos időkben e termelési technológiával milyen szép eredményeket lehet elérni, míg az ezzel nem élő gazdaságok termése mikként ég ki a talajból. Visszatekintve e nemzetközi mércével mérve is sikeres időszakra, most elborzadva értesültem arról, hogy a Fidesz kormány kiveszi a Martonvásári Kutatóintézetet a Tudományos Akadémia szellemi bázisából.
Végül megemlítem még azt is, hogy a magyar búza értékesíthetőségének részét képezi a szállítási költségek lefaragásának bonyolult kérdésköre is. Ezt a Dunán és a Tiszán létesítendő „Ro-ro” kikötőkkel, a horvát tengerpartra irányuló vasútvonal búzaszállító vagonjainak beszerzésével, a közúti közlekedés adta lehetőségek megteremtésével, kihasználásával, valamint a történelmi tengeri kikötőinkbe való tulajdonszerzéssel és ott raktárak létesítésével szándékoltam csökkenteni. Ugyanis a magyar gazdaság minden ágazatában figyelemmel kell lenni arra, hogy tengerünk nem lévén, hogyan tudhatjuk a szállítási költségeket csökkenteni, hogy a tengerrel rendelkező országokhoz képesti hátrányunkat minél jobban lefaraghassuk.
A „búzabomba” hatástalanítása és a magyar gabonatermelés legoptimálisabb feltételrendszerének kialakítása a minisztériumi szakapparátus és az egész magyar agrár-szellemi elit összehangolt tevékenységén túlmenően még köszönhető annak is, hogy az elrendeltek (közöttük számos, itt fel nem sorolt intézkedés) tényleges megvalósítását, elmaradását, vagy elszabotálását, a kisgazda frakció agrártudással felvértezett tagjai napról-napra ellenőrizték és az esetleges teendőkre a figyelmemet nyomban felhívták. Jómagam pedig a saját felügyeleti és intézkedési rendszeremet akként alakítottam ki, hogy a rendszeres vidékjárásom hatékonyságának növelésére, amíg én ellenőriztem azt, hogy a különböző végrehajtó szervek az intézkedésnek megfelelően járnak el, vagy sem, addig valamelyik államtitkárnak, vagy államtitkár helyettesnek a minisztériumban ügyeletet kellett tartania, hogy a telefonjelentkezésemre a szükséges, vagy kívánatos intézkedéseket nyomban megtehessék. Természetesen az itt leírtak csak a jéghegy csúcsát jelentik abban az óriási munkában, melyet a vezetésem alatt álló kollektíva végzett a siker érdekében. Ezért, ahol egyes számban fogalmazok, ott a személyemre való utalást úgy kell érteni, mint aki a kollektíva munkájának konklúziójaként rátettem a pontot az i-re.
De volt egy olyan merőben új eleme is a nevemmel fémjelzett agrár- és vidékfejlesztési stratégiának, melynek az volt a lényege, hogy amellett, hogy a világ népességében bekövetkezett robbanásszerű növekmény ellátása érdekében futtassuk fel hazánk élelmiszer termelőképességét a csúcsra, de ugyanakkor fejlesszük az agráriumot energiatermelővé és értékesítővé is ( bio-olaj, bio-etanol, zöld energia, stb.). Ugyanis az agráriumot megnyomorítják a magas energia árak. Ezért ha az agrárköltségeket le akarjuk faragni, akkor a szállítási költségek csökkentése mellett elkerülhetetlen az agrártermeléshez felhasznált energiamennyiség árainak csökkentése is. A mezőgazdaságban előállított energia pedig oly áron értékesíthető, ami lehetővé teszi a korábban nem remélt fejlesztéseket.
Jóvátehetetlen bűne az engem támadóknak az, hogy csupán azért, mert e kezdeményezések tőlem származtak, zátonyra futtatták azokat és ezzel sokéves hátrányba hozták a magyar agráriumot!
Végül tájékoztatom tisztelt olvasóimat még arról is, hogy az agráriumban folytatott tevékenységem további megjelenítésére azért leszek kénytelen sort keríteni, mert egyrészt nem csak Geönczeöl Gyula barátomnál érték el azt, hogy a véleményét kellő ismeretek hiányában alakítsa ki, hanem mindenekelőtt a neo-ultraliberális média és a megbuktatásomat már a kezdettől célul kitűző Fidesz törekvések olyannyira elhallgatták, vagy egyenesen meghamisították a valóságos tevékenységemet, hogy már csak a történelmi igazságosság érdekében is rá kell mutatnom az agrár és vidékfejlesztési tevékenységemmel kapcsolatos tényekre.
Ha azok alkalmanként unalmasnak tűnnének, úgy igyekszem a válaszaimat, akként színesíteni, hogy alkalmanként reagálni fogok olyan napi aktualitásokra is, mint tettem azt Novák Előd jobbikos képviselő úr 2011. április 11.-i felszólalására.
Ha azok alkalmanként unalmasnak tűnnének, úgy igyekszem a válaszaimat, akként színesíteni, hogy alkalmanként reagálni fogok olyan napi aktualitásokra is, mint tettem azt Novák Előd jobbikos képviselő úr 2011. április 11.-i felszólalására.
2011. április. 29. Dr. Torgyán József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése