|
Geönczeöl Gyula barátunk a 2011. február 27.-i levelében kifejtette azon véleményét, miszerint a bukásomat az idézte elő, hogy nem szálltam szembe az engem körülvevő hálózati személyekkel.
A válasz könnyen elintézhető lenne azzal, kár, hogy Geönczeöl Gyula nem tájékoztatott arról, hogy kik a környezetemben lévő hálózati személyek?
Ugyanis az ügynökkérdés kutatására csak a közelmúltban nyílt meg a lehetőség. Azt a kérdést, hogy ki volt ügynök és ki nem, még az 1994. évi XXIII. törvény is csak az egyes fontos tisztségeket betöltő személyekre vonatkozóan írta elő. Tehát nem mindenkire. Ezért a szóban forgó törvény hatálya nem terjed ki a pártok körül legyeskedő hálózati személyekre. Márpedig miként szállhattam volna szembe olyan hálózati személyekkel, akikről még semmiképpen sem tudhattam, hogy valóban azok voltak. A rendszerváltást követően (bár én ezt nem tartom valóságos rendszerváltásnak) az egyik legnagyobb baj az volt, hogy a suttogó propaganda a legtisztességesebb nemzeti érzésű magyarokat is kikezdte annak érdekében, hogy a gyökeres változtatást igénylők egymás ellen és ne az ügynökök ellen forduljanak. Nyilvánvalóan ez volt az oka annak is, hogy már Antall József, később pedig Orbán Viktor is tárgyalni sem volt hajlandó a független kisgazdapárttal arról, hogy a belügyi, vagy a nemzetbiztonsági miniszteri tisztséget az általunk jelölt kisgazda kapja meg.
 |
| Na ki az ügynök...? |
Miután az ügynökkérdésben az én elvárásaim szerint csak önmagát tisztázó személynek van joga megszólalni, ezért engedjék meg, hogy ismertessem a rám vonatkozó,
„Az Egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző III. bizottság” 1997. július 31.-én hozott és jogerőre emelkedett 00/8011/1997/12 számú határozatát:
„A Bizottság megállapítja, hogy Dr. Torgyán József, aki Mátészalkán 1932. év november hó 16. napján született, anyja neve: Papp Erzsébet, 1026. Budapest, Endrődi Sándor u. 60/A. sz. alatti lakos a törvény 1. paragrafusában meghatározott tevékenységet nem végzett, az ott megjelölt szervezetnek tagja nem volt.”
A szóbanforgó szigorúan titkos határozat indokolása negyedik oldalának első bekezdése megállapította, hogy a beszervezésemmel megbízott politikai alosztályvezető írásban jelentette a feletteseinek, hogy :
„Dr. Torgyán József beszervezésére irányuló kísérlete meghiúsult”…, mert „Dr. Torgyán József kijelentette….inkább kitölti büntetését, de erkölcseivel összeférhetetlen feladatot nem vállal.”
Ez a jogerős határozat megállapította továbbá azt is, hogy:
„Dr. Torgyán József az 1956.-os forradalom idején az Újpesti Forradalmi Bizottság propaganda bizottságának vezetője volt és aktívan tevékenykedett egyéb, a forradalmat segítő megmozdulásokban.”
Ezért nevezettet (tehát engem)
’’…előbb tanulmányai folytatásának megakadályozásával, biztonsági őrizetbe vételével, majd büntetőeljárás megindításának kilátásba helyezésével is megfenyegették. Dr. Torgyán József ügynöki tevékenység végzésére sem írásban sem szóban nem vállalkozott. Mindezt arra hivatkozással utasította el, hogy ilyen tevékenység végzése a lelkiismeretével összeegyeztethetetlen lenne.”
Úgy gondolom, hogy az ’56.-os forradalmunkban és szabadságharcunkban részt vett magyarok közül nem lehetnek sokan, akik ennyire nyilvánvaló módon tudnák bizonyítani, hogy megtörni és az állampárti ügynökhálózattal együttműködésre kényszeríteni épp úgy nem tudták őket, mint ahogy engem sem.
Azonban, hogy érzékeltessem azt a tényt, hogy az állampárti hatalom milyen kitartóan igyekezett az általa kiszemelt nemzeti érzésű személyeket az ellenőrzése alatt tartani, érdemes még a személyemnél néhány mondat erejéig elidőzni. Ugyanis, amikor az állampárt politikai osztálya (az ÁVÓ jogutódja!) belátta, hogy engem ügynöknek beszervezni nem tud, véglegesen még akkor sem mondott le a nemtelen szándékáról. Ezért az ügyemet húsz évre irattárba helyezte, majd két évtized eltelte után az aktámat ismét elővette, hogy megvizsgálja, hogy e jelentős időmúlást követően vajon nem tudná-e az eredeti elképzelését megvalósítani?
Az újabb vizsgálódásának eredményeként a BM Belbiztonsági Csoport 1. Alosztály 101-175/39/4/1978 számú, 1978. december 21.-én kelt „Jelentés”- ében megállapította, hogy Dr. Torgyán Józsefet:
„Az együttműködés megtagadása miatt alkalmatlannak tarom arra, hogy az operatív feldolgozásban foglalkoztassuk.”
Tehát azt, hogy én ügynöki munkát végezni nem voltam hajlandó, nem csak az eredménytelen beszervezési kísérletemet tartalmazó 1958-ban keletkezett iratok tartalmazzák, hanem ugyanez került megállapításra több mint húsz évvel később, 1978-ban is. Ezért úgy gondolom, hogy az ügynökkérdésben nekem nem csak jogom, hanem kötelességem is véleményt nyilvánítani.
Az ügynökkérdés részletes feltárására azonban e válasz keretein belül nem vállalkozhatom, de már most felhívom a tisztelt olvasóim figyelmét arra, hogy bármilyen kérdésükre szívesen válaszolok. Már most jelzem azonban, hogy e kérdéskörre sokkal részletesebben fogok kitérni a megjelentetni szándékolt következő művemben, a „Független Kisgazdapárt- Feltámadása- Tündöklése- és Bukása” címűben, majd a legmagasabb közjogi méltóságokat is érintő könyvemben, az „X- aktában”című könyvemben. Úgy gondolom, mindkét művem rendkívül izgalmas, feltáró jellegű lesz, mert olyan tényeket is fogok az olvasóközönség elé tárni, melyek az internetes lehetőségeket messze meghaladják.
Miután már számos kérdést kaptam arra vonatkozóan, hogy miért folytattak ellenem a rendszerváltoztatás után, éveken át olyan hajszát, melynek egyértelműen az én politikai besározásom és ellehetetlenítésem volt a célja, amint az a „Cattani Commandó” irataiból és az engem rágalmakkal telített meghurcoltatásaimra vonatkozó iratokból is teljes bizonyossággal megállítható, az alábbi zanzásított választ adom:
Az általam vezetett Független- Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt politikája olyannyira izzig- vérig magyar volt, melyet sem a kommunista utódpárt, sem az ultraliberális pártok (Szadesz-Fidesz) sem voltak hajlandók eltűrni, ezért azt meg kívánták semmisíteni.
Ennek legtermészetesebb útja az FKGP lefejezése, életre keltőjének és vezetőjének megrágalmazása kapcsán történő eltávolítása volt. Ennek részét képezték a személyem elleni támadásokon túlmenően a családom ellen indított, középkort idéző gusztustalan és aljas támadások, épp úgy, mint az FKGP elfoglalására és az én eltávolításomra irányuló „pancserpuccs” vagy az életem kioltására irányuló akciók. Ezekkel akár egy önéletrajzi regény is megtölthető lenne, de hogy milyen eszközökhöz nyúltak a legmagyarabb magyar párt és vezetőjének megsemmisítésére irányuló törekvések, jól tetten érthetők Juszt Lászlónak - Franka Tiborral az MTV-1 adásában szerkesztett műsorában, melynek lényege az én iskolai magatartásom felderítése volt. Miután én volta a volt Antikommunista Világliga jogutódjának magyarországi képviselője, egy időben soros elnöke voltam és a múltamban a legszorgosabb kutatásokkal sem tudtak találni akárcsak egy gombostűfej nagyságú sötét foltot sem, szinte futószalagon gyártották a minden ténybeli alapot nélkülöző rágalmakat.
Ezért én már 1990-ben egymillió forintot ajánlottam fel (a média számos alkalommal megismételt közzététele útján) annak, aki bármilyen, az állampárhoz köthető negatív magatartást tudna a múltamból felidézni.
Jelentkező azonban nem akadt, ami annál inkább természetes, mert engem „summa cum laude” (mindenből kitűnő) diplomával és jegyzőkönyvi dicsérettel letett ügyvédi vizsgával a politikai megbízhatatlanságom miatt olyan határozattal zártak ki az Ügyvédi Kamarából, mely ellen még fellebbezni sem lehetet. A kommunista rendszerrel olyannyira szembenálló személyként tartottak nyilván, hogy több mint harminc évig még telefont sem voltak hajlandók kiutalni a részemre, noha időközben már Újpesten ügyvéd lehettem (de „0-ás” és „00-ás” ügyekben nem védhettem), a feleségem pedig a Pécsi Nemzeti Színház ünnepelt operettprimadonnája volt.
Miután azonban az elveimet feladni nem voltam hajlandó és következetesen tartottam magam ’56 azon eszmeiségéhez, miszerint nekünk sem a kommunizmus, sem a kapitalizmus sem kell, hanem egy sajátosan magyar rendszert kell létrehoznunk, ezt az elviséget a rendszerváltoztatás után sem fogadta el egyik oldal sem. Ez volt az oka annak is, hogy évekig tartott a politikai átvilágításom a liberális média „feszítsd meg őt” rosszindulatú és rágalmazó őrjöngése közepette, mely szinte az egekbe szökött akkor, amikor véglegessé vált, hogy semmilyen foltot sem tudnak találni az életemben. Miután így a közéletből eltávolítani nem tudtak, pönalizálták a legtisztességesebb pártot, a Független Kisgazdapártot, hogy a legmagyarabb magyar párttól elfordíthassák a legáldozatkészebb tömegeket, nemzeti érzésű magyarokat. Velem szemben pedig sovány eszközként eszközül megmaradt az agyonhallgatásom, a nyilatkozataim meghamisítása, a rólam, de nélkülem szóló riportok. Hogy e soványka fegyverarzenált kibővítsék, megtoldották aljas eszközeiket a magyar agrárium megmentése érdekében kifejtett tevékenységem meghamisításával és az eredményeim elhallgatásával.
2011. április 12. Dr. Torgyán József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése